Készítette: Csíki András

Zászlóavatás a nagyváradi unitáriusoknál

Fordította: Gazdag István

“Ha segítségül hívtok, és
állhatatosan imádkoztok hozzám,
akkor meghallgatlak benneteket.
Megtaláltok engem, ha kerestek
és teljes szívvel folyamodtok hozzám.”
(Jeremiás 29:12-13)

 

Forrás: SGyM

E kérdés egy kissé különösen hangzik, de ha komolyan gondolkozunk felette, beláthatjuk, hogy a hallgatók csakugyan segítségére lehetnek papjuknak a prédikálásban és pedig több módon.

1. Az első mód nagyon egyszerű, de fontossága sokkal nagyobb a papra nézve, mintsem azt leírni lehessen. Ez abban áll, hogy a hallgatók mindig templomban legyenek, valahányszor a paptól megvárják, hogy a szószékben legyen. A ki nem tapasztalta, nem is képzelheti, mily sokat tesz a papra nézve, ha ez, midőn prédikációjával készül, bizonyos lehet abban, hogy hallgatói, kiknek lelki táplálékáról gondoskodik, szintén készülnek, hogy őt meghallgassák. Még is gyakran oly csekély ok miatt maradnak el sokan a templomból, milyen pl. az idő kedvezőtlensége, a mi a munkától vagy valamely mulatságtól bizonyosan nem tartaná vissza őket. Az ilyenek természetesen azzal mentegetőznek, hogy a papot máskor is meghallgathatják s tehát semmit sem veszítenek azzal, ha olykor – olykor a templomból elmaradva, másnemű szórakozást keresnek maguknak, sőt azt hiszik, hogy veszítenének, ha nem így tennének. Igaz ugyan, hogy e körülményből nem lehet biztosan azt következtetni, hogy a hallgatók nem szeretik papjukat, vagy hogy kevésre becsülik beszédeit; de mily lehangoló lehet a papra nézve, ha vasárnap reggel borús a reggel s ő ebből előre tudja, hogy azok, akikért ő egész héten át gondolkozott, az idő kedvezőtlensége miatt nem hallgatják meg beszédét s így jó igyekezetű fáradsága kárba vész. Egy híres angol pap vallomása szerint zivataros vasárnapokon tűnik ki, hogy kik a választottak valamely gyülekezetben, amennyiben ilyenkor csak a legbuzgóbbak szoktak templomba menni. Mily boldogító lehet a papra nézve, ha — ily értelemben — egész gyülekezetét a választottak közé sorozhatja.

2.Gyakran megtörténik, hogy a hallgatók a templomból való elmaradásukat azzal mentik, hogy a heti munkától kifáradván, pihenésre van szükségök s ezért nem mehetnek templomba. Hát az megtörtént-e valaha, hogy a pap ily akadály miatt elmaradjon a templomból? Ha nem, miért teszik ezt sokan a hallgatók közül? Miért nehezítik ezáltal a papnak azon kívül is terhes munkáját? Vannak, akik erre azt felelnék, hogy könnyű a papnak templomba menni vasárnapon, ha egész héten át pihen; de aki hat napig dolgozik, megkívánja, hogy a hetediken pihenhessen. Az ilyenek tévednek, mert nem gondolják meg, hogy egy hivatásának élő pap minden nap végez oly nehéz munkát, mint bármelyik hallgatója, vasárnap pedig sokkal nehezebbet. Ne kérdezze hát senki, hogy derült-e vagy borús az ég? Szép-e vagy zord az idő? Hanem járjon el mindenki rendesen a templomba s legalább jelenléte által igyekezzék nevelni a pap munkakedvét.

3. Vannak emberek, kik azt hiszik, hogy elég minden második vagy harmadik vasárnap templomba menni. Azonban, aki így tesz, csak részleteit hallhatja a pap tanításainak s így azok gyakran éppen ellenkező hatást gyakorolnak reá, mint amilyen célozva van. Ez történt Angolországban egy asszonnyal. Ez az asszony ugyanis egy alkalommal szomorúan panaszolta papjának, hogy a prédikáció őt arról győzte meg, hogy az embereken kívül nincs más kiben bízni lehessen, hogy nincsen Isten! A pap előbb nem tudta megérteni, hogy mikép történhetett ez, hiszen ő ilyent sohasem tanított. Később megtudta, hogy az asszony nem járt minden vasárnap templomba s így tanításainak csak részleteit hallhatta; innen származott a szomorú félreértés, ami nem történhetik meg olyannal, aki szorgalmasan látogatja a templomot.

4. Némely emberek panaszkodni szoktak, hogy a pap egy-egy silány beszéddel nagyon próbára teszi hallgatói türelmét. Ha az ilyenek meggondolnák, hogy a pap mennyire próbára teszi ugyanazon beszéddel a saját türelmét, bizonyára szeretettel és tisztelettel ragaszkodnának hozzá, a helyett, hogy gáncsolnák őt. Hiszen nekik csak meghallgatniuk kell a beszédet, de a papnak meg kell azt előbb írnia s azután előadnia, érezve mindig annak gyengeségét s érezve egyszersmind azt is, hogy annál jobbat is tudna, készíteni, ha az élet gondjai,betegség, kedvetlenség s gyakran váratlan akadályok ebben nem gátolnák.

5. Továbbá gondoljuk meg, mit tesz több éven át néha hetenként három négy ízben beszélni ugyanazon hallgatóság előtt. Kitenné meg ezt a papon kívül? Talán valamely elménckedő vagy sima beszédű világi szónok, kinek egyedüli célja, hogy hallgatói megtapsolják? Kellene csak ismételnie hetenként gondolatait ugyanazon hallgatóság előtt, szónoklata bizonyára veszítene érdekességéből. Mindezeket tekintetbe véve, nem azon kell csodálkoznunk, hogy valamely pap miért nem tud mindig remek beszéddel előállani, hanem inkább azon,hogy ennyire is megtudja állani a maga helyét a szónoklat terén.

6. Végül segítik a papot hallgatói, ha szeretettel és bizalommal veszik körül minden nyilvános szereplése alkalmával s éreztetik vele, hogy nem azért hallgatják beszédét, hogy—mint némely szigorú bírálók szokták tenni – annak csak hibáit jegyezzék meg, hanem azért, hogy odaadó buzgóságuk, lankadatlan érdeklődésük által neveljék annak sikerét, szóval, hogy támogassák a papot komoly és nemes törekvésében. (Angol eredeti után.) Gál József.

Forrás: http://tudastar.unitarius.hu/UnitariusKozlony-1888-2011/1891.pdf ;

Unitárius Közlöny: IV. Kötet. 11. szám. 177-178. old. Kolozsvár, 1891. november.

1). Hivatkozással a 2011. december 25-én tartott presbiteri gyűlés 6. pontjában foglaltakra, miszerint „6). Az egyházközség Presbitériuma elhatározta, hogy mivel a 2012-es év első napja vasárnapra esik, az esztendő első istentiszteleti alkalmát 2012. január 8-ában jelöli meg.”

2). A 2012-es esztendő első Presbiteri gyűlését január utolsó vasárnapján tartjuk. Az adminisztrációs tevékenység elvégzése mellett a Presbitérium elfogadja a 2012-es esztendő valláserkölcsi tervét is, melyet ezt követően közszemlére tesz.

Minden egyházközségi tagnak békés Újévet kíván a

Vezetőség

Boldog Újévet kíván minden egyházközségi tagunknak!

— A boldogság nyolc feltétele.

I. A jó egészség.

II. A nyugodt lelkiismeret, vagyis hogy sohase kelljen szemrehányást tennünk magunknak.

III. A testi erő,vagyis hogy győzzük a munkát, mely reánk vár.

IV. Ép lélek, vagyis hogy a váratlanul jövő nehéz helyzetben is feltaláljuk magunkat.

V. Kellő vagyon, vagyis annyi, hogy magunk s családunk szükséget ne lásson.

VI. A jó barát, vagyis olyan emberek, akik kiérdemlik bizalmunkat s akik bizalommal vannak irántunk.

VII. A jövőben való bizalom, vagyis hivése annak, hogy a mánál jobb lesz a holnap s hogy a bölcs és jó Isten az ő teremtményei sorsát a legjobb irányba vezérli.

VIII. A megelégedettség, hogy legalább bizonyos mértékig nyugodjunk meg sorsunkon és helyzetünkön.

Forrás:Forrás: http://tudastar.unitarius.hu/UnitariusKozlony-1888-2011/1891.pdf ;

Unitárius Közlöny: IV. Kötet. 11. szám. 178. old. Kolozsvár, 1891. november.

2012. január 8-án, de 11 órakor lesz