Kezdőlap

Csíksomlyó

Hozzászólás

Közlemény

A Magyar Unitárius Egyház Elnöksége üdvözli a csíksomlyói zarándoklat minden tagját, Isten áldását kérve kegyes együttlétükre és szívből jövő imádságukra. Számunkra is öröm látni a több százezres zarándokcsoportot, amint együtt kérik Teremtőnk segítségét nemzetünkre, hazánkra és egyházainkra. Csatlakozunk azokhoz, akik azért fohászkodnak, hogy a békesség szelleme és a szeretet tüze kovácsolja egységbe a világon élő minden egyes embert. Bízunk abban, hogy imádságunkat meghallgatja Atyánk, aki ad elég bölcsességet gyermekeinek a béke útján való járáshoz.

Az együvé tartozás gondolata e napokban két szempontból is időszerűnek és megfontolandónak tűnik. Egyfelől pünkösd ünnepére – azaz a Lélek kitöltetésének és a keresztény egyház megalakulásának a tudatosítására – hangolja lelkét a keresztény világ. Az első pünkösd alkalmával létrejövő gyülekezetnek meghatározó élménye volt az egység megtapasztalása, amely feloldott minden különbséget és válaszfalat. Így ez első gyülekezet örököseiként nekünk is az a feladatunk, hogy az egységet megteremtő Lelket kérjük Atyánktól.

Másfelől nekünk, erdélyieknek történelmünk is tanulságos. Hiszen éppen az idén ünnepeljük 450. évfordulóját annak, hogy 1568-ban, Tordán az erdélyi rendek olyan törvényt fogadtak el, amely szellemiségében évszázadokkal megelőzte az európai közgondolkodást, megteremtve azt az egyedi lehetőséget, hogy a különböző felekezetek békében éljenek egymás mellett. A vallásszabadság törvényének köszönhetően jöhetett létre a római katolikus, lutheránus, református és unitárius felekezetek békés együttélésének rendszere.

A fentiek tükrében emeljük fel szavunkat az évente visszatérő hamis legenda ellen, amely a csíksomlyói búcsú eredetét János Zsigmond 1567-es állítólagos hittérítő hadjáratához kapcsolja. E kitalált történet fenntarthatatlansága számtalanszor nyert már bizonyítást. A történészek rámutattak, hogy a jelzett esztendőben Erdély első fejedelmének nem volt ilyen jellegű hadjárata, az unitárius felekezet intézményesüléséről nem lehet beszélni 1568 előtt, ahogyan arról sem, hogy János Zsigmond ekkortájt a Dávid Ferenc által alapított egyház tagja lett volna. A tordai vallásszabadság törvényét lehetővé tevő uralkodó jellemével összeegyezhetetlen az, hogy ő vassal és haddal próbálta volna saját hitét másokra erőltetni.

A tudományos bizonyítékok ellenére mégis azt tapasztaljuk, hogy a Csíksomlyó felé haladó zarándokvonatokkal párhuzamosan – mondhatjuk: menetrendszerűen – üti fel fejét a hamis legenda.

Úgy gondoljuk, hogy a csíksomlyói búcsú felbecsülhetetlen értékét nem növeli egy hamis történethez való kapcsolása, így nyomatékosan kérjük a testvéregyházaktól, a világi és egyházi elöljáróktól, a különböző intézmények tagjaitól, valamint a sajtó képviselőitől, hogy álljanak el János Zsigmond és az unitárius felekezet történelmileg megalapozatlan bemutatásától.

Bízunk abban, hogy a történelmi tényekre alapozva, a Szentírás és az előttünk álló ünnep tanítását szem előtt tartva imádkozhatunk együtt nemzetünk, hazánk és felekezeteink épüléséért. Isten áldása legyen a csíksomlyói búcsú minden résztvevőjén és minden békét és egyetértést kérő ember életén!

Kolozsvár, 2018. május 18.                                 a Magyar Unitárius Egyház Elnöksége

 

vagy itt látható PDF formátumban:

41-LH Kozlemeny_Csiksomlyo

 

Reklámok

450 év

Hozzászólás

Tisztelettel továbbítom a Haáz Rezső Múzeum közleményét:

“Kedves tiszteletes urak és tiszteletes asszonyok!

Az 1568-as tordai országgyűlés, illetve az unitárius egyház
megalakulásának 450. éves évfordulója alkalmával a székelyudvarhelyi Haáz
Rezső Múzeum egy különleges kiállítással tiszteleg a kimagasló jelentőségű
momentum előtt.
Kiemelt figyelmükbe ajánljuk a Haáz Rezső Múzeum székhelyén (Bethlenfalvi
út, 2–6 szám) június 17-ig látogatható „EGY AZ ISTEN – Fejezetek az
erdélyi unitarizmus történetéből” című egyháztörténeti tárlatot.
Kiállításunkban – a teljesség igénye nélkül – igyekszünk az elmúlt négy és
fél évszázadból olyan pillanatokat kiragadni és bemutatni, amelyek
hitelesen tükrözik az illető korszak hangulatát és sajátos arculatát. A
bemutatott műtárgyak túlnyomó többsége az udvarhelyszéki unitárius
egyházközségek tulajdonát képezik, de kiegészültek kolozsvári és
magyarszentbenedeki műkincsekkel is. A tárlat narratívája a történelmi
idővonalat követi, a 16. századtól a 20. századi kommunista elnyomásig.
Céljaink közé tartozik az unitarizmus szellemiségének és kulturális
értékeinek hangsúlyozása, azon meggyőződés mentén, amely szerint az elmúlt
450 év nem csupán egy maroknyi közösség öröksége, hanem az egész erdélyi
magyar kultúra kincse. Olyan kincs, amely egyetemes értékű, akárcsak a
hit, amelyről valljuk, hogy valóban Isten ajándéka…
Kérjük, ajánlják híveik figyelmébe, látogassák meg a jeles évforduló
alkalmából műtárgyak felhasználásával rendezett, Erdélyben egyedi
kiállítást.
A kiállítás megvalósulását – tárgyak kölcsönzésé révén – a következő
unitárius egyházközségek és intézmények tették lehetővé: Abásfalva,
Bencéd, Csekefalva, Énlaka, Gagy, Homoródalmás, Homoródjánosfalva,
Homoródkarácsonyfalva, Homoródszentmárton, Homoródszentpál,
Homoródszentpéter, Homoródújfalu, Kadács, Kénos, Kissolymos, Kolozsvár
Belváros, Magyarszentbenedek, Muzsna, Oklánd, Recsenyéd, Siménfalva,
Székelyderzs, Székelykeresztúr, Székelyszentmihály, Székelyudvarhely
Belváros, Tarcsafalva, Ürmös, Városfalva, valamint Berde Mózes Unitárius
Gimnázium – Székelykeresztúr, Magyar Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltára –
Kolozsvár, Molnár István Múzeum – Székelykeresztúr, Történelmi Múzeum –
Torda.
———————————————–
Haáz Rezső Múzeum/Muzeul Haáz Rezső
535600 Székelyudvarhely/Odorheiu Secuiesc
Bethlenfalvi út, 2-6 szám/str. Beclean nr. 2-6.
0040 266 218375
info@hrmuzeum.ro
www.hrmuzeum.ro”

 

Sajtóközlemény

Hozzászólás

Ünnepi konferencia az Országházban a Vallásszabadság Éve alkalmával

A Magyar Unitárius Egyház, partnerségben az Országgyűlés Hivatalával ünnepi konferenciát szervezett 2018. március 9-én, az Országház Felsőházi üléstermében. Az emlékkonferencia újabb kiemelkedő állomása az egész éven át zajló jubileumi rendezvénysorozatnak. Az idei év kezdetén Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke 2018-at a Vallásszabadság Évének nyilvánította, ami által az unitárius egyház az 1568. évi Erdélyi Országgyűlés vallásügyi törvényalkotását kívánja méltatni. A világon először ugyanis Tordán nyilvánította ki az Országgyűlés, a gyülekezetek szabad lelkészválasztásának jogát. A Vallásszabadság Évének elnevezett jubileumi év mostani konferenciája egyben tudatosítani kívánja Magyarország Országgyűlésének február 20-án elfogadott ünnepi törvényét, ami által méltatta az erdélyi jogelődje 450 éves döntését, kinyilvánítva, hogy a vallásszabadság kihirdetése kiemelt nemzeti érték, január 13. pedig a Vallásszabadság Napja.

A mintegy 500 résztvevős rendezvényre 340-en érkeztek különböző erdélyi unitárius egyházközségekből, akik a magyarországi unitárius egyházkerület képviselőivel és rangos politikai-közéleti meghívottakkal közösen hallgatták meg az előadásokat.

Az ünnepi konferencia áhítattal kezdődött, amelyen Kászoni-Kövendi József, a Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerületének püspöki helynöke mondott imát.

Köszöntőbeszédében, Kövér László, Magyarország Országgyűlésének elnöke elmondta, amit a történelem a magyarságtól elvett, azt a kultúra igyekezett visszaadni. A magyarság idegen erők fennhatósága alá került, de a Kárpát-medencében megtartó ajándékot kapott Európától, a reformációt, de adta is cserébe a vallásszabadságot.

Ezután Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter köszöntőjében kifejtette, a tordai vallásszabadság alakítója volt a sajátos európai életformának, az nem csak hordozta, hanem formálta azt, amit ma úgy hívunk: európaiság.

Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház közügyigazgatója, köszöntőbeszédében elmondta, hogy a február 20-án Torda szellemisége költözött be az Országházba. A tordai szellemi kincs 450 év után méltó helyére került, s fokozatosan közkinccsé válik.

A konferencia alkalmával négy előadásra került sor, a következők szerint:

Horn Ildikó, az ELTE Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszékének tanszékvezetője Az 1568. évi tordai országgyűlés vallásügyi határozatának jelentősége, eszmeisége és történelmi korviszonyai címmel tartott előadást. Az előadó elmondta, hogy a vallási türelem elve az erdélyi fejedelmek hűségesküjének visszatérő mozzanata volt, s ezáltal bizonyítható, hogy ez eszme a korabeli erdélyi gondolkodás meghatározó, szerves részét képezte.

Kovács Sándor, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Kara egyháztörténelem tanszékének oktatója Az Unitárius Egyház a magyar nemzet, a művelődés és az oktatás szolgálatában címmel tartott előadást. Az egyetemi oktató előadásában olyan személyiségek élettörténetén keresztül emelte ki az unitárius egyház közszolgálati szerepét, akiket méltatlanul feledett el az utókor, de akik közösségmegtartó és -építő szolgálatukkal elévülhetetlen érdemeket szereztek.

Rácz Norbert Zsolt, a Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség lelkésze A vallásszabadság a tordai vallásügyi törvénytől a 21. századig című előadásában kifejtette, a szabad vallásválasztás eszméje hosszú történelmi fejlődésen ment át. Ebben a fejlődési folyamatban viszont minden kétséget kizáró módon, az 1568-as tordai törvény korát megelőző mérföldkő.

Czire Szabolcs, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Kara bibliai tanszékének oktatója A magyar unitárius hitelvek sajátosságai című előadásában négy témát vázolva mutatta be az unitárius vallás alapvető hitelveit. Az egyetemi oktató szerint az unitáriusok viszonya a kereszténységhez olyan, mint a székelyek viszonya a magyarsághoz. Azonosak, de mégis másak.

Az előadások után Elekes Botond Áron, a Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerületének főgondnoka, a konferencia levezető elnökeként összegezte az elhangzottakat.

A konferencia végén Csete Árpád, az Unitárius Lelkészek Országos Szövetségének az elnöke osztotta meg gondolatait a jelenlevőkkel, majd Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke Isten áldását kérte a jelenlevőkre. A konferencia a Himnusz eléneklésével zárult.

A kötött program után állófogadásra került sor az Országházban.

A mai jubileumi ünnepség a Pesti Vigadóban ünnepi gálaműsorral folytatódik.

Budapest, 2018. március 9.

A Magyar Unitárius Egyház Sajtóosztálya

Országházi programterv

Hozzászólás

A csatolt PDF fájlt a hivatkozásra kattintva olvashatja el:

https://debreceniunitariusegyhazkozseg.files.wordpress.com/2018/03/31lh-program_orszaghaz_2018_03_09.pdf

450 év

Hozzászólás

Főtisztelendő, nagytiszteletű és tisztelt címzettek!

 

Örömmel osztom meg egyháztársadalmunkkal a jó hírt: a tegnap (február 20.) 16 óra 9 perckor Magyarország Országgyűlése egyhangúlag elfogadta a T/19859. számú törvényjavaslatot Az 1568. évi tordai vallásügyi törvény jelentőségéről és a Vallásszabadság Napjáról. (A törvény szövegének hivatalos forráshelye: http://www.parlament.hu/irom40/19859/19859.pdf.)

A szóban forgó ünnepi emléktörvény előterjesztése és elfogadása az országgyűlésben képviselt pártok teljes egyetértésével történt, akik ezáltal közösen méltatták a 450 évvel ezelőtti tordai országgyűlési törvényalkotás emlékét, ugyanakkor január 13-át a Vallásszabadság Napjává nyilvánították.

Köztudott az emléktörvény kezdeményezésének közvetlen előzménye: egyházunk javaslatára és szervezésében 2018. január 13-án az erdélyi magyar és szász evangélikus egyházak közösen ünnepi előterjesztést intéztek Magyarország Országgyűléséhez, Romániai Parlamentjéhez és az Európai Parlamenthez.

 

E jeles törvényalkotásról készített sajtóközleményünk egyházunk honlapján – és alább bemásolva – olvasható: http://unitarius.org/vallasszabadsag-napjava-nyilvanitotta-magyarorszag-orszaggyulese-januar-13/

 

Ugyanerről az eseményről az MIT és az Országgyűlés Sajtóirodája a következő közleményt bocsátotta ki:

http://www.parlament.hu/-/a-vallasszabadsag-napjava-nyilvanitotta-az-orszaggyules-januar-13-at?inheritRedirect=true&redirect=%2F

A törvény szövege itt olvasható: http://www.parlament.hu/irom40/19859/19859.pdf.

 

A törvényjavaslat előterjesztéséről, méltatásáról és megszavazásáról készített hivatalos filmfelvétel az Országgyűlés honlapja Jegyzőkönyvek rovatának Ülésnap felszólalásai fejezetben található (2018. 02. 20-i ülésnap), a 7 óra 21 perc 40 másodperctől kezdődő részben: http://sgis.parlament.hu/archive/playseq.php?date1=20180220&time1=075011&offset1=000530.00&date2=20180220&time2=075011&offset2=111225.00&type=real

 

A fenti tájékoztatást személyes vallomással zárom: jó érzés magyar unitáriusnak lenni! Istené a dicsőség!

 

Tisztelettel: Szabó László

 

 

Sajtóközlemény

A Vallásszabadság Napjává nyilvánította Magyarország Országgyűlése január 13-át

 

A február 20-án tartott parlamenti ülésnapon Kövér László házelnök előterjesztésére, ötpárti konszenzussal fogadta el Magyarország Országgyűlése azt a törvényt, amely egyfelől a magyar nemzet szellemi öröksége részének tekinti az 1568. évi tordai országgyűlés vallásügyi határozatát, másrészt a 450 évvel ezelőtti törvény kihirdetésének napját – január 13-át – a Vallásszabadság Napjává nyilvánítja. E mai döntés előzményét képezi a Magyar Unitárius Egyház által kezdeményezett és az erdélyi református, illetve a magyar, valamint a szász evangélikus-lutheránus egyházak elöljárói által is aláírt előterjesztés, amelyet 2018. január 13-án, Tordán, a vallásszabadság ünnepe alkalmával adott át Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház közügyigazgatója Magyarország Országgyűlése, Románia Parlamentje, valamint az Európai Parlament jelenlevő képviselőinek.

Az ünnepi törvényhozás rendjén Kövér László, Magyarország Országgyűlésének elnöke elmondta: „E törvénynek köszönhetően a reformáció különböző ágai szabadon és békés úton alakulhattak önálló egyházzá, amelynek eredményeképpen későbbi évtizedekben kialakulhatott a négy bevett vallás rendszere.” Majd hozzátette: „Mindezek által Erdély a vallásszabadság és a felekezeti türelem földjévé vált, menedéket nyújtva a más országokból elüldözötteknek is.”

Az ünnepi törvény méltó főhajtás az 1568-ban, Tordán elfogadott vallásügyi törvény előtt, amely a világon először mondta ki a modern demokrácia egyik alapértékét, a szabad vallásgyakorlás jogát. A ma elfogadott törvény indoklása szerint „… a tordai törvényben foglalt eszmeiség, a közösség vallási önrendelkezése a modern demokrácia egyik előzményeként is értékelhető, amely a történelmi fejlődés során a nyugati civilizációban általános elismerést nyert, és amelyet méltán tekinthetünk a keresztény Európa egyik alapértékének.”

Az ünnepi eseményen a mintegy negyven unitárius képviselő mellett, részt vettek az erdélyi magyar és szász történelmi protestáns egyházak képviselői is.

A ma elfogadott törvény történelmi jelentőségének tudatosítása érdekében március 9-én Budapesten, jubileumi konferenciára kerül sor az Országházban, amit ünnepi gálaműsor követ a Pesti Vigadóban.

Március 9-i ünneplés

Hozzászólás

Tisztelettel közlöm Nt. Kriza János lelkész levelét:

 

Kedves Testvéreim!

A Vallásszabadság Évének megünneplésére tervezett jubileumi rendezvények sorában 2018. március 9-én két rangos eseményre kerül sor Budapesten. Az Országház felsőházi (főrendiházi) üléstermében jubileumi emlékkonferencián méltatjuk az Erdélyi Országgyűlés 1568. évi világhírű törvényalkotását, valamint egyházunk 450 évnyi hivatásgyakorlását. Ezt követően a Pesti Vigadó dísztermében ünnepi gálaműsort szervezünk.

Az emlékkonferenciát az Országgyűlés Hivatala látja vendégül és egyben társszervezője is a rendezvénynek. A konferencia címe és alcíme: A vallásszabadság és a Magyar Unitárius Egyház. 450 év Isten és a nemzet szolgálatában. Vázlatos programterv: kezdőének és -ima, köszöntőbeszédek, szakmai előadások a tordai ediktumról és a magyar unitáriusságról, összegzés, zárszó, záróima és áldáskérés, Himnusz. Mindezek után csoportkép készül a Kupolacsarnok lépcsőin, majd idegenvezetőkkel irányított Országház-látogatással ér véget a 11–15 óra közötti program.

A Pesti Vigadóban 17–21 óra között szervezendő ünnepi gálaműsor programterve: kezdőfohász, ünnepi beszédek, zeneelőadások, záróbeszéd, állófogadás.

Meghatározó tény, hogy a férőhelyek korlátozott száma mindkét rendezvény esetében szűkre szabja a részvételi lehetőségeket. A Magyarországi Egyházkerület hívei részére kb. 100 részvételi helyet tudunk biztosítani előzetes regisztráció után.

A részvételi szándék bejelentése a következő adatok közlésével történik:

– az országházi belépéshez használandó személyazonosító igazolványban szereplő név

– az országházi belépéshez használandó személyazonosító igazolvány száma.

FONTOS! Mivel a helyek száma korlátozott, csak azok jelezzék részvételi szándékukat, akik biztosan részt is vesznek e fontos ünnepségen, ugyanis a leadott jelentkezési adatokon később nem lehet változtatni, és így a fenntartott hely betöltetlen marad.

Ez úton kérem gondnok és lelkész testvéreimet, hogy írják össze a jelentkezők névsorát és adatait, és legkésőbb 2018. február 28-ig küldjék meg részemre a krizajan@gmail.com e-mail címre.

Az utazási költségek a résztvevőket terhelik, minden más költséget az egyházkerület fedez.

 

Miskolc, 2018. február 17.

Atyafiságos tisztelettel:

Kriza János lelkész

Mihalkó unitárius lett

Hozzászólás

Választás és döntés

– befogadó beszéd (Dr. Mihalkó Zoltán) 2018. –

A férfi szívében mélységek vize a döntés, de az okos ember a felszínre hozza. Péld 20,5

 

Kedves Atyámfiai, szeretett Testvéreim!

Soha nem kérdeztem, de sejtettem, hogy már régóta a védett korban sétált új testvérünk, kedves Mihalkó úr (a továbbiakban tegezem), amikor elszánta magát a nagy lépésre. Türelmesen kivárta az alkalmat, s szinte azt hihetnénk, hogy valóban mélyre tehető a férfiszív döntése, ami talán soha felszínre nem kerül. Igen ám, de eljött a pillanat és nem is akármikor, hanem éppen választott egyháza 450-ik évfordulóján, amikor eldöntötte, hogy elénk tárja döntését, a világ tudomására hozza, leírja, közzéteszi, hogy hátralevő életét a mindeneket teremtő és fenntartó Istennel és a benne hívő embertársaival akarja végig járni kéz a kézben.

A mai alkalomra a Példabeszédek Könyvéből választottam szentleckét, s amint már érzékeltettem Testvérünk döntése körül keringenek gondolataim. Közelebbről a választás, vagyis a döntés, valamint a felszínre hozás, azaz kinyilvánítás köré gyülekeznek gondolataim. Többek között a következőképpen imádkozik egyik helyen (119. Zsolt 27) a zsoltáríró: „Értesd meg velem döntéseid útját, s én odaadón fürkészem csodáidat.” Vagyis Dávid, a hittel teljes bizakodó arról énekel, hogy arra van szüksége Isten csodáinak további fürkészéséhez, hogy megismerje döntéseit. De hát ne kapkodjak össze-vissza, mert ebben az esetben szem elől tévesztem a mai alkalom célját. Van egy atyánkfia, aki döntést hozott, ezt közölte velünk, s mint befogadók észreveszünk néhány azonos mozzanatot életében, mint ami előfordult annak idején a miénkben is, amikor valakinek a segítségére szorultunk, hogy mondaná már meg nekünk, melyik a helyes irány, vagy helyes-e az általunk választott útvonal? Sejtettük a nagy igazságot, hogy akármilyen „utat is választasz magadnak, mindig lesznek, akik azt fogják mondani, tévedsz. Mindig lesznek majd olyan nehézségek, hogy azt fogod hinni, talán csakugyan a kritikusoknak van igazuk. Az út kiválasztása és követése a végsőkig mindig nagy bátorságot kíván.” (Ralph Waldo Emerson).

A férfi szívében mélységek vize a döntés – olvastam a szentleckében. Milyen büszkék vagyunk korabeli döntéseinkre, melyekben nem kértük ki senki véleményét és nem igényeltünk semmilyen áldást rájuk. Akkor voltunk karakánok, ha soha nem is kérkedtünk ezekkel a megvalósításainkkal, hanem úgy hasznosítottuk, éltünk velük, hogy a lehető legtöbbet kamatoztassa családunk és közösségünk életében. Valóban mélyre került a döntés, melyről úgy vélekedtünk, hogy nem is lesz szükség soha arra, hogy bárki felkavarjon ilyen mély vizeket. Nálam sokkal szebben fogalmazza meg ezt Pilinszky János, a költő: „Az ember millimétert se mozdulhat ki a világ törvényeinek hullámveréséből. Senkinek sincs módjában kitörni térből és időből. Közös hullám emel és ejt: mindannyian engedelmesek vagyunk. De szívünk számára adott a választás, hogy jobbak vagy rosszabbak legyünk a világnál, melynek részei vagyunk. Ez módunkban áll. Hogy kegyetlenebbek legyünk vagy irgalmasabbak a változatlan és megváltoztathatatlan egésznél.” És a férfiszív nem hánykolódott, vergődött a hullámok között, hanem együtt hullámzott a világ hullámverésével. Úgy gondolom, hogy nem is volt fájdalmas hozzácsapódás néhány éles szirthez, csupán az ingás, vagy ingadozás hozta meg végérvényesen a döntést: joga van az embernek hinni egy Teremtőben, akire, ha úgy tetszik éppen a székelyek figyeltek fel 450 évvel ezelőtt. Aztán felbuggyant a döntés. Partra kívánkozott egy 21-ik századi csoda, melyben új tettek mezéjére lépett az elhatározás.

Kérdezem ugyan, de nem várok hangos választ, hogy számoltál-e kedves testvérem tetted következményeivel? Mert, ahogy Antoine de Saint-Exupéry hangsúlyozza: a „ bátorság nem a beszédben van. Hanem a választásban.” Minket ugyanis nem sok szeretettel és jó indulattal vesznek körül keresztény testvéreink azért, mert szigorúan betartjuk Jézus egy Isten hitét, és hogy nem követjük a szentek és más elöljárók külön meggyőződéseit. Számunkra mindennél fontosabb egyéni tapasztalatunk és elsődleges kapocs a személyes hitünk. Semmilyen kényszerítő hiedelmeket, vagy rítust nem kell elfogadnunk és megtartanunk azért, hogy üdvözüljünk, miközben mások kárhozását kérjük. Isten mindenkivel szemben szerető Atya, aki eldöntötte, hogy mély vizekbe vet bennünket és megfelelő időben letisztítja bennünk a gondolatokat, felébreszt és szánkba adja a szót. Valahogy így: „Nincs veszteség ajándék nélkül, nincs nyereség lemondás nélkül. A választásaink is ezt példázzák. Ha valami mellett döntünk, másnak búcsút intünk. A lényeg, hogy megőrizzük az ambícióinkat, a kíváncsiságunkat, hogy töretlen vágyat érezzünk a világ megismerésére, mert akkor értelmet nyer ez a kettősség.” (Hegedűs D. Géza).

Kedves Atyámfiai, Testvéreim!

Egyházam a szabad vallásgyakorlat 450-ik esztendejét üli és az idén ennek jegyében történnek megemlékezéseink. Nem kell senkinek sem csodálkoznia, tehát, hogy Mihalkó testvérünk elköteleződése alkalmával is többször szóba kerül ez a tény. Határozott véleményünk van azokról, akiknek nincs mivel és mégis folyamatosan kérkednek, hát, akinek valóban van, az miért ne dicsekedne vele? Tegyük csak szívünkre a kezünket – és most ismét legyenek elnézők velünk szemben a hölgyek, hogy nagyon hímneműre sikerült a beszédem, viszont nem kell sokáig kutakodnunk emlékeink között, míg rátalálunk egy mélyen altatott, vagyis a Példabeszédek írója szerint vizek mélységébe zárult döntésre. Továbbra is kérdés, hogy általános szemmel figyelve, vagy Isten ítéletei közé sorolva milyen elbírálás, értékelés alá esik ez a régi álláspont? Ha továbbra is megáll a helyesség és valódiság alapján, akkor akár maradhatna továbbra is, hogy aludja meghatározatlan időre szóló álmát. Amennyiben van benne valamilyen rejtett igazság, netán a környezetnek, társadalomnak, egyháznak szóló üzenet, akkor eljött az ideje a cselekvésnek és engedni kell, hogy felszínre törjön az okos elgondolás. A gondolkodó a következőképpen nyilatkozik: „Az emberek nagysága nem a gazdagságban vagy a hatalomban rejlik, hanem a jellemben és a jóságban. Minden ember ugyanúgy ember, mint a többi, minden embernek vannak hibái és hiányosságai, de születésétől fogva mindenkiben rengeteg jóság is van. S ha az ember arra törekedne, hogy inkább felszínre hozza a jóságot, mint elfojtsa magában, s a szegény embereknek megadná azt az érzést, hogy ők is emberek, ehhez nem csak pénzre vagy vagyonra van szükség, mert ebből nincs mindenkinek elajándékozni valója.” (Anne Frank).

Gondolom, egyikőtök sem csodálkozik mindazon, amit elősorolok hozzánk csatlakozni vágyó testvérünkkel kapcsolatosan. Abban ugyanis nem egyeztünk meg korábban, hogy mit mondhatunk egymásról és nem faggattuk egymást titkolt ügyeinkről sem. Úgy érezzük, hogy ez nem tartozik ránk, még kevésbé a közösségre, melynek tagja lesz hamarosan. Sokkal lényegesebb viszont mindaz, amit mondunk arról a közösségről, vagy ha úgy tetszik egyházról, melynek tagjai vagyunk néhányan születésünk óta, mások pedig későbbről. Míg sokan vallásos felfogásukat egyedülállónak és egyedül üdvözítőnek tartják, mi nagyon óvatosan bánunk ezzel és a hasonló nyilatkozatokkal. Az a meggyőződésünk ugyanis, hogy nem „választanunk kell, hanem megnyugodnunk, nem választani a helyes és helytelen között, hanem megnyugodni, hogy nincs ránk bízva semmi, felfogni, hogy egyetlen nagy gondolatrendszer helyessége sem az igazságán múlik, mert nincs mihez hozzámérni, hanem szépségén, és ez a szépség váltja ki a hitet, hogy e szépség: helyes.” (Krasznahorkai László). Értitek tehát a szépséget az emberi szívben, mely sokáig mélyen, szinte titkon tartja a döntést, és ami aztán egyik pillanatról a másikra a felszínre kívánkozik? Sokszor nincs is szükség különösebb magyarázatra, hogy miért kívánkozik a fényre, máskor viszont pontos és lényegre törő érvelése van arra, hogy végre cselekvésre kész a helyes gondolkodás.

Kedves Testvérem! Légy üdvözölve közöttünk! Én vallom többek között, hogy a „szabadságot az adja meg, amikor felismerem, hogy lehetőségeim vannak. Mondjuk hazudni magamnak, vagy nem. Felismerem, hogy semmi sincs rám kényszerítve. Én döntök. Ez a szabadság.” (Csernus Imre). Úgy tapasztaltam találkozásaink során, hogy hajthatatlan és tántoríthatatlan vagy meggyőződésedben, aminek most nyilvánosságot is adtál. Én csak helyeslem a döntésed, melyet alapfokon tisztelek, és arra kérem a gondviselő Istent, hogy segítsen meg téged és győzzön meg lépésed, döntésed helyességéről minél hamarabb. Tegye ezt azért, hogy ne kelljen mélyre raknod ismét ezt a szépséget, melyet megtaláltál, ezt a szabadságot, melyet követtél és melyről minden bizonnyal sokat fogsz hallani ebben a közegben, a mi gyülekezeti életünkben. Ne bánd meg soha a döntésed és segítsen téged Isten, hogy közkinccsé tedd egyéni meggyőződésed Isten dicsőségére és mindnyájunk boldogságára. Ámen.

Debrecen, 2018-01-21.

Older Entries