Kezdőlap

Rövid történet 3

Az unitárius egyházközség megalakulása Szabó József személyéhez vezethető vissza. Debreceni Szabó József (1826-1892), „aki megismerve a szabad Erdélyt és annak földjén a nép szívéből sarjadzó, egyszerű unitárius vallást, maga is tagjává lesz és végrendeletében bölcs előrelátással biztosítja a leendő debreceni unitárius egyházközség anyagi alapját, akkor amikor Debrecenben rajta kívül alig 2-3 unitárius élt.”  (olvassuk a Ferencz-Szentiványi: „Az unitárius élet  munkatársai” 1940. c. könyvben.)

Szabó József végrendelete 1887. november 16-án kelt, mely világosan kimondja, hogy a Hatvan utca 24. szám alatt levő telekre csakis unitárius imaházat /templomot/ szabad építeni, a telken levő épületeket csakis egyházi és iskolai célokra lehet felhasználni.

Szabó József előrelátása meghozta a maga gyümölcsét. 1921 őszén, az első világháború utáni székely menekültekből és áttérőkből megalakult a debreceni unitárius egyházközség, különösen Józan Miklós püspöki vikárius (püspöki helynök) látogatásának a hatására. Az anyagiakat az adományozott házas telek és 20 holdas alapítványi birtokadomány fedezte. A gazdag hagyaték jövedelméből és a szegény unitáriusok filléreiből 1928-ban megépült az imaház is, melynek falán márványtábla örökíti meg a nemes adományozó emlékét.

Ma a gyülekezet összetétele egyedülálló a magyar unitárius palettán, 1/3-a választott vallásához tért, míg a nagyobb rész az Erdélyből származó „született” unitárius. A gyülekezet meghatározó része értelmiségi, s ez meghatározza irányultságát.

Földrajzi adottsága révén igyekszik betölteni a HÍD szerepét: az erdélyiek és a Csonka-magyarországra kerültek között, a különböző társadalmi rétegek között, betérők és régi-unitárius családba születettek között. A híd, maga a szeretet megélése. De így is, egyfajta sziget Debrecenben, sajátos hangulatával, közösségi életének színességével, de azért is, mert sajnos a szomszédos, többségben lévő keresztény felekezetek nem tekintenek rá kistestvérként.

Az Unitárius Egyház Erdélyben keletkezett a XVI. század második felében, egyetlen magyar földön született reformációs felekezet. Az Unitárius Egyház szellemi atyja Dávid Ferenc. Mint az akkori fejedelem, János Zsigmond udvari papja, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Európában először, akkor, amikor máshol vallásháborúk dúlnak, Erdély földjén a 1568-ban a Tordai Országgyűlésen kihirdették a vallási tolerancia törvényét.

Erdélyben azóta, megannyi retorzió ellenére is, meghatározó protestáns egyház, a magyarság szellemének ápolója. Kolozsvár tekinthető szellemi központnak, ott működik a Protestáns Teológiai Intézet (református és evangélikus képzéssel közösen) önálló fakultásaként az unitárius lelkész-képző kar. Főként Székelyföldön maradt erős szervezetként: a Homoród, Nyikó, Nyárád és Aranyos mente nagyrészt ma is unitárius, Háromszéken, Udvarhely-széken gyakran egymás mellett él a református és unitárius gyülekezet, néhány helyen közös templomot építettek, hisz szertartásrendünk egyház-szervezetünk szinte azonos.

A mai Magyarország területére az 1868 óta, a különböző áttelepülési hullámok hozták az unitáriusokat. A fővárosban és a nagyobb településeken alakultak ki gócpontok, szórványközpontok, ahol a XX. század végére megalakultak az egyházközségek.

Debrecenben is ebben az időben Szabó József és Zsófia örökhagyók ingatlan-adományából indult a közösség szerveződése. Az első világháborút követően több székely-unitárius család itt talált otthonra, akik 1921-re felépítették ezen a telken (Hatvan u. 24.) az imaházat. E dátumtól számítjuk a Debreceni Unitárius Egyházközség megalakulását.

Ma, mint Észak-Kelet Magyarország unitáriusainak központja működik ez a gyülekezet, mely itt Debrecenben közel száz lelket számlál, a szórvány-körzetében szintén ennyit.

A hónap első és harmadik vasárnapján tartunk istentiszteletet, igény és szükség szerint elvégezzük a kért szertartásokat (keresztelés, konfirmálás, esketés, temetés), hetente tartunk hittan-oktatást, felnőtt biblia-órát és van egy egyetemi oktatókból és egyetemistákból álló „Tudós-klubunk”, mely a vallás és a természettudomány találkozási pontjairól folytat párbeszédet.

Mint a romániai határhoz közel eső város unitáriusai, gyakran segítünk az Erdélyből átérkezőkön, manapság inkább orvosi ellátást igénylők és itt tanuló, doktorandus diákok keresnek fel. Manapság nehéz dolga van az egyháznak, amely ugyan szociálisan érzékeny, de – főként anyagi- lehetőségei korlátozottak. Mi is magunkhoz arányosan vagyunk csak képesek erre, Hatvan utcai ingatlanállományunkból három, sajnos nem komfortos lakást, erre szociálisan rászorulók laknak (egy idős asszony, egy fiát egyedül nevelő anya, és egy értelmi-fogyatékos család).

Elsődleges célunk az Erdélyből áttelepültek lelki-gondozása és közösségbe vonása. Legnagyobb gondunk a város központjában lévő ingatlanunk karbantartása. 1999 óta évente megszervezünk legalább egy rendezvényt vagy konferenciát, mely ökumenikusan nyitott, melyen rendszerint képet adunk arról, hogy mivel is járulhat hozzá az unitarizmus szellemisége a magyar kultúrához.

Miklósi-Vári Katalin unitárius lelkész

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: